Gonzeczky János történetét idézték fel a kölcseysek

Mint minden évben, úgy idén is ünnepi műsorral készültek a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai. Ez alkalommal a Szatmárnémetihez is szorosan kötődő Gonzeczky János tábori lelkész történetét elevenítették fel.

A Sárándi Annamária és Csorján Árpád pedagógusok segítségével összeállított színdarabban Gonzeczky János utolsó napjait állították színpadra.
 

„Engedd meg, hogy az ellenséges fegyverektől szorongatott gyermekeid sóhajtása eljusson hozzád, tekints le a nyomorúságra, amely testvéreink ezreit nyomasztja; és arra az ártatlan vérre is, amely igazságos ítélőszékedhez bosszúért kiált! Szemeid tiszták, nem tekinthetnek a gonoszra, nem tűrik az álnokságot. Szégyenítsd meg az önkényt, amely azért kelt fel ellenünk, hogy a törvényt, az igazságosságot és a szabadságot szétzúzza” – hangzott egykor a tábori lelkész fohásza, s talán maga sem gondolta volna akkor, hogy százhetven évvel később egy partiumi iskola színpadán idézik meg szavait.
 

A diákok lélekig hatoló előadásukban megjelenítették Gonzeczky vívódását. Hajtson fejet az osztrák hatalom előtt vagy engedjen teret hazaszeretétnek? Mind tudjuk, miként döntött végül. Ellenállása miatt kötél általi halálra ítélték, melyet később golyó általi kivégzésre változtattak. A rettegett Haynau még Hám János püspök kérésére sem volt hajlandó megkegyelmezni neki. A tábori lelkészt végül 1849. október 8-án végezték ki. Legutolsó perceiben is azt vallotta, meghalni csak tisztességgel érdemes.
 

A diákok színdarabját a forradalom eszméjét megtestesítő tanuló monológja zárta, melynek reményt adó üzenetét mindenki megszívlelheti a mai napon: „Veled együtt a forradalom is meghal, de hiszem és vallom, hogy van feltámadás.”